The World has made me the man of my dreams
Végre megszereztem nagy kedvencem legújabb lemezét, de első meghallgatásra nem dobtam nagy hátast tőle. Meshell szerintem eddigi legrosszabb lemezét adta ki. Rengeteg zenésszel és rengeteg kisérletezéssel. Gondolom ez a sok zenész nem ácsorgott együtt egy stúdióban hanem sávonként vették fel ki-ki a saját stúdiójában. A végén pedig Meshell otthon átkeverte az egészet. Az első jó szám, ami persze szubjektív, az ötödik a Lovely Lovely. Nem véletlen, mert ebben a számban van végre dobos az eddigieket számítógéppel keverték ki. Innentől kezdve egész jó a lemez, nem is értem az első 4 számot miért rakták rá. Innentől olyan pszichodelikus future jazz-funk vagy mi a túró. Shirk egy világzenei darab Oumou Sangare afrikai énekével és Herve Samba és Pat Metheny gitárjátékával. Az Article 3 pedig egy gyorsabb téma de szerintem az arányok elvesztek a számban. A Michelle Johnson cimű szám egy dögös funk szám olyan Tricky-sen homályos. A Solomon egy downtempós funk szám nagyon dögös Meshell basszszólamokkal és háttér textúrákkal. Sokszor érzem, hogy pl. Pat Metheny közrejátszik a lemezen és dal szerző is több helyen sajnos, mert nem nagyon csípem olyan 'józan' a zenéje, szerintem nem illik ide. Nem tudom mi történt Meshell-el, valószínű szült ha a dalszövegek róla szólnak, mert egy kicsit szétesett a zenéje. Az egész lemezzel ez a bajom, valahogyan nem áll össze. Pedig van rajta egy csomó jó szám, de ugyanennyi szétesett is. Eléggé elfogult vagyok Meshell-el kapcsolatban, úgyhogy az egész mondanivalóm az ő életművéhez viszonyítható, mert azért ő lerakott már egy pár jó lemezt. Gondom volt a hozzáállásával a Szigeti nagyszinpados fellépésénél is vagy 2 éve, amikor valami miatt kiverte a hisztit és mi rajongók ittuk meg a levét. Én mindenesetre várom a következő lemezt.
Zenei élmény: 8+
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése